Louis van Gaal-t azonnali hatállyal menesztette a vezetőség, miután Nürnbergben 1:1-es döntetlent játszott a csapat, és ezzel ismét a negyedik helyre csúszott vissza. A holland mester közel két évig ült a Bayern kispadján, és ezalatt megjárta a mennyországot és a poklot egyaránt. Cikkünk első részében a 2009/2010-es felejthetetlen szezonra tekintünk vissza.
„Ez a klub olyan, mint én: magabiztos, arrogáns, őszinte és innovatív, ugyanakkor barátságos és családias. Úgy passzol rám, mint egy jó meleg kabát” – ezekkel a szavakkal mutatkozott be Van Gaal 2009 nyarán, miután az FC Bayern bemutatta a sajtónak. Ha csak az első idényét nézzük, alighanem igaza volt…
A klubvezetők, a játékosok és a szurkolók is óriási várakozással tekintettek a holland mester érkezésére, hiszen vele a meglehetősen rövidéletű Klinsmann-éra után ismét egy tapasztalt, sikeres edző ült le a bajor kispadra. A szándék egyértelmű volt: nem csupán Németországban kellett helyreállítani a Bayern megtépázott méltóságát, hanem Európában is ideje volt villantani.
Hogy Van Gaal meglehetősen ellentmondásos személyiség, azt már korábban is tudtuk, de már az első müncheni felkészülése is okozott feszültségeket. Mint ismeretes, Zé Robertora és Lúcióra sem tartott igényt, de Tonival és Ribéryvel is lezajlottak az első csörték. Mindemellett az átigazolási politikája is meglehetősen furcsa volt: a korábban nyélbe ütött igazolások mellett csak a holland bajnokságból érkeztek addig nem igazán ismert játékosok Pranjic és Braafheid személyében.
A nyár végére ráadásul úgy tűnt, hamar véget ér Van Gaal tevékenysége Münchenben, hiszen a holland edző hiába mondta, idő kell a filozófiája elsajátításához, a tragikus rajt (két döntetlen és egy vereség) kétségkívül megingatta alatta a kispadot. Ekkor – a szurkolói nyomásnak is engedve – a klub vezetői az utolsó pillanatban leigazolták Arjen Robbent, a szélvészgyors holland szélső pedig megmentette honfitársa állását.
Szeptemberben a csapat 5:1-re győzött Dortmundban, ráadásul Franck Ribéry a gólja után Van Gaal nyakába ugrott, ami jelezte, ismét béke van az öltözőben. Bár voltak gyengébb periódusok még a bajnokságban ősszel (például három döntetlen egymás után november elején), végül a csapat harmadikként vonulhatott a téli szünetre, csupán két ponttal lemaradva a veretlen Leverkusentől.
A szezon fordulópontjának mégsem Robben leigazolását kell tekintenünk, hiszen a viszonylag kiegyensúlyozott bajnoki szereplés mellett a Bajnokok Ligájában bizony szenvedett a csapat. A Bordeaux-tól idegenben és hazai pályán is kikapott Van Gaal együttese, így a kieséstől csak úgy menekülhetett meg a Bayern, ha Torinóban legyőzi az akkor még kiváló formában lévő Juventust. A december 8-án rendezett összecsapás alighanem bekerül a klub történelemkönyvébe, hiszen csodálatos küzdőszellemet bemutatva 0:1-ről 4:1-re fordított a rekordbajnok, ráadásul úgy, hogy Robben csak a hajrában állhatott be. Innentől kezdődött a nagy menetelés…
Tavasszal az első öt bajnoki mérkőzését megnyerte a Bayern, többek között Brémában és Wolfsburgban is győzni tudott. Mindemellett simán bejutott a Német Kupa elődöntőjébe is, a Bajnokok Ligájában pedig ha nehezen, de ismét remek küzdőszellemet bemutatva több idegenben lőtt góllal búcsúztatta a Fiorentinát is.
A télen tovább karcsúsított keret (többek között távozott a mellőzött Toni) azonban láthatóan kezdett elfogyni, a lendület alábbhagyott, és Robbent is folyamatos sérülések hátráltatták. Március 20-án Frankfurtban a mérkőzés utolsó perceiben két gólt kapva kapott ki a csapat egygólos előnyről, és mindez a szezon legnehezebb periódusa előtt történt, hiszen a bajnokságban a Stuttgart, a Leverkusen és a Schalke, a kupában újfent a Schalke, a Bajnokok Ligájában pedig a Manchester United következett – mindez alig három hét leforgása alatt.
Hogy egy személyes megjegyzést is tegyek, ekkor írtam a fórumban, hogy készüljünk fel, mert itt még komoly csalódások fognak érni minket… De nem így lett! A csapat felállt a padlóról, és a legszebb német erényeket bemutatva küzdött meccsről meccsre, és meggyőződésem, hogy ebben Van Gaalnak is nagy szerepe volt, aki nagyszerűen operált a cserékkel és pihentetésekkel, melynek köszönhetően a szűk keretből a maximumot sikerült kihoznia.
A bajnokságban a Bayern megelőzte a Schalkét, miután Gelsenkirchenben egy órán át sikerült emberhátrányban kivédekeznie az előnyét, ráadásul Magath a kupaelődöntő miatt is csóválhatta a fejét, hiszen Robben emlékezetes szólóját követően a 112. percben berúgta a győztes gólt. Azonban a legemlékezetesebb momentumok a BL-hez köthetőek.
A müncheni odavágón Rooney már az első percekben gólt szerzett, és sokáig úgy tűnt, meg is nyeri az angol csapat a mérkőzést, pontot téve ezzel a továbbjutásra. Ribéry azonban a 77. percben szabadrúgásból egyenlített, majd Olic a 92. percben a kegyelemdöfést is megadta, elégtételt véve a ’99-es fináléért.
A visszavágó azonban hátra volt még. A 7. percben már 2:0-ra vezetett a MU, a bajorok pedig láthatóan össze voltak zavarodva, alig-alig sikerült épkézláb támadást vezetni. Amikor pedig már úgy tűnt, sikerül felállni a padlóról, Nani bevágta a harmadik gólt is a 41. percben. De ekkor előjött az, ami nagyon is jellemezte Van Gaal csapatát ebben a szezonban: a megalkuvást nem tűrő küzdés, az utolsó pillanatig. Olic még a 43. percben szépített, majd az emberhátrányba kerülő MU-nak Robben a 74. percben lőtt egy hatalmas gólt, kiharcolva ezzel az elődöntőt: 2001 után ismét négy közé került a Bayern!
A bajnokságban az első helyet már nem adta ki a kezéből a Bayern, miközben olyan gálaelőadásokat is tartott, mint a Hannover elleni 7:0. A kupadöntőben a Werdert söpörte le 4:0-val a rekordbajnok, a BL-elődöntőben pedig 4:0-s összesítéssel (többek között Olic idegenbeli mesterhármasával) simán kiejtette a Lyont, bejutva ezzel a madridi fináléba. A csapat nagyszerű formában volt, önbizalomtól duzzadt, Van Gaal a müncheni városházán részegen ünnepelt az eufóriában lévő szurkolókkal.
A madridi döntőben azonban Mourinho verhetetlen Interén nem tudott kifogni a Bayern sem, elsősorban a gyenge védekezésnek és Ribéry érthetetlen eltiltásának (no meg az olaszok bunkerfocijának) köszönhetően 2:0-ra kikapott. Vereség ide vagy oda, a hazai dupla, és a régóta várt BL-döntő felírta Van Gaal nevét a klub történelemkönyvének aranylapjaira.
Ekkor még minden adott volt egy új korszak felépítéséhez…
