Louis van Gaal-t azonnali hatállyal menesztette a vezetőség, miután Nürnbergben 1:1-es döntetlent játszott a csapat, és ezzel ismét a negyedik helyre csúszott vissza. A holland mester közel két évig ült a Bayern kispadján, és ezalatt megjárta a mennyországot és a poklot egyaránt. Cikkünk második részében a mögöttünk álló kudarcokkal teli szezonra tekintünk vissza.
Bajnoki cím, kupagyőzelem, Bajnokok Ligája döntő – ez volt a 2009/2010-es szezon fantasztikus mérlege. A boldogságunkat csak fokozhatta, hogy a júniusi dél-afrikai vb-n a Bayern játékosai (elsősorban a holland és a német válogatottban) remekeltek, többek között az a Thomas Müller, aki Van Gaal alatt érett klasszissá.
Bizakodva várhattuk az új szezont, ne felejtsük, Karl-Heinz Rummenigge a madridi finálé után a müncheni városháza erkélyén bejelentette, minden erejükkel azon lesznek a vezetők, hogy egy még erősebb csapattal legközelebb sikerüljön elhódítani a BL-serleget.
Hogy mennyire Van Gaalon, és mennyire a klubvezetőkön múlott, hogy mégsem nyúltak a pénztárcába, azt mi nem tudhatjuk, de tény, hogy egyetlen eurocentet sem költött a Bayern új játékosok igazolására, holott a védelem gyengeségei mindenki számára szemmel láthatóak voltak. Ráadásul – és ez már előrevetítette a későbbi problémákat – Robbennél a felkészülés első napján súlyos sérülést diagnosztizáltak, kiderült, ősszel már nem léphet pályára.
Ennek ellenére változatlan kerettel vágott neki a szezonnak a Bayern, ami sok tekintetben hasonlóan alakult, mint az egy évvel korábbi, de végül katasztrófába torkollott…
Az első fordulóban ugyan egy hajrában szerzett góllal sikerült legyőzni a Wolfsburgot, de az utána következő hat fordulóban mindössze öt pontot szerzett a csapat, ami a klub történetének legrosszabb rajtját jelentette. Persze ekkor még mindenki emlékezett arra, hogyan indult az előző szezon, Van Gaal pedig ígérte, novemberre ismét formába lendül a vb-től kicsit megfáradt keret.
Bizakodásra adhatott okot ugyanakkor, hogy a BL-ben viszont szárnyalt a csapat, négy mérkőzést követően már csoportelső lett a Bayern, és végül csupán egy vereséget szenvedett el: Rómában 2:0-ról fordított 3:2-re a hazai csapat. Ezt azért kell külön kiemelnem, mert Van Gaal második szezonjában ez igencsak jellemző volt, azaz pont az a tulajdonsága tűnt el a Bayernnek, amivel az előző évben menetelni tudott: a küzdőszellem.
Ki ne emlékezne arra a novemberi meccsre, amikor a félidőben még 2:1-re vezetett a Mönchengladbach ellen a csapat (remek játékkal), és végül mégis Lahm utolsó percekben szerzett gólja kellett a pontmentéshez. Ezzel együtt novembertől valóban észlelhető volt némi javulás, legalábbis ami a hazai találkozókat illette, idegenben azonban képtelen volt nyerni a csapat. 29 ponttal zárta a Bayern az őszt, ötödikként. Ez önmagában még nem lett volna végzetes, a Dortmund azonban 43 pontot gyűjtött össze, nyolccal többet, mint az előző őszi bajnok Leverkusen.
Ekkor azonban még alapvetően optimista légkör uralkodott a Bayernnél (ne felejtsük, Van Gaal szerződését is meghosszabbították!), amihez az év utolsó két stuttgarti derbije is kellett (kupa és bajnoki), melyen összesen tizenegy gólt rúgott a csapat – Robben nélkül. A célok csak némiképp változtak, a bajnoki címről ugyan többé-kevésbé lemondott a Bayern, de a kupáról és a BL-ről természetesen nem. És a holland szélső is felépült…
Nem kezdte rosszul a tavaszt a csapat, bár bosszantó pontvesztések bőven akadtak, gondoljunk csak a Wolfsburg elleni 1:1-re, vagy a Köln ellen 2:0-ról elveszített találkozókra, azonban ezek mellé négy sima győzelem is párosult. Elérkezett február 23-a, az Inter elleni nyolcaddöntő első mérkőzése.
Ez a milánói ütközet volt a Van Gaal-éra utolsó nagy meccse, mikor még egyszer, utoljára előjöttek azok a momentumok, amire szívesen fogunk visszaemlékezni a holland edzősködése kapcsán. Fegyelmezett és bátor játék, kegyelemdöfés az utolsó percben. Fellélegzett mindenki a Bayernnél, a csapat visszatalált a helyes útra! Legalábbis mindenki ezt hitte…
Egy hét leforgása alatt azonban minden romba dőlt.
Kivétel nélkül mindenki győzelmet várt a Dortmund elleni müncheni szuperrangadón, csak a különbségen folyt a vita: 2:0, 4:0… A három pontban senki sem kételkedett, és ebben az esetben a bajnoki cím sem lett volna irreális. Ehhez képest a listavezető valósággal lesöpörte a Bayernt a pályáról, a 3:1-es vendégsiker még hízelgő is volt Van Gaalék számára – keserű csalódás.
És ekkor valami megtört a csapatban, az önbizalom lenullázódott (talán éppen a túlzott elvárások miatt), mentálisan összeroppantak a játékosok. Megválaszolhatatlan kérdés marad, vajon Van Gaal hibája, hogy ebből az állapotból nem sikerült továbblépni. Három nappal később jött az újabb keserű pirula, kiesés a Német Kupából otthon a Schalke ellen, majd újabb három nap múlva megalázó vereség a harmadik helyezett Hannover otthonában.
Három verség egymás után, ekkor már komolyan felmerült az edzőváltás lehetősége. Néhány nap tanácskozás után salamoni döntést hozott a vezetőség: Van Gaal a nyárig marad, de jövőre új edzőt keres a Bayern. Innentől kezdve a kérdés csak az volt, sikerül-e Van Gaalnak – szavaival élve – a főbejáraton távoznia: azaz menetelni a BL-ben és elérni a harmadik helyet a bajnokságban. Nem sikerült.
Az Inter elleni visszavágó előtt 6:0-ra győzött a csapat a Hamburg ellen (mintha felszabadultak volna), így optimistán tekinthettünk az összecsapásra. A mérkőzés viszont tökéletesen leképezte Van Gaal elmúlt két évét: az első félidőben bár hamar vezetést szerzett az Inter, a rekordbajnok fordított, majd Ribéryék akár el is dönthették volna a meccset – az ellenállhatatlan játék az első évre emlékeztetett mindenkit. A második játékrészben viszont jött az idén már szokásos összeomlás, az Inter pedig 3:2-re győzött, és továbbjutott.
Ezzel le is zárult a Van Gaal-éra, bár három bajnoki erejéig még a holland mester ült a padon. De a lélektelen játékot látva, csak idő kérdése volt, mikor jön az újabb pontvesztés: április 9-én a Nürnberg otthonában 1:1-re végzett a Bayern, és ez már Louis van Gaal állásába került.
„Nyerhettünk volna. Még 5 meccs van és muszáj 15 pontot hoznunk ezekből. Különben nem leszünk 3.-ak. Muszáj Bajnokok Ligáját érő helyezést elérnünk” – nyilatkozta Van Gaal a nürnbergi mérkőzés után.
Igazad van Louis, ezt azonban már nélküled kell elérnie a csapatnak. Mi pedig - ahogy Rummenigge fogalmazott - emlékezzünk a szép és jó dolgokra. Ik bedank voor alles Van Gaal. De goede en de slechte dingen ook. Veel succes in de toekomst!
