A Borussia Dortmund csapata a mai napon learatja egész éves munkájának gyümölcsét: a Frankfurt elleni mérkőzésük lefújását követően Reinhard Rauball a BVB és a DFL elnöke átadja a német bajnoknak járó Salátástálat.
Tulajdonképpen úgy lehet összefoglalni a Borussia Dortmund idei teljesítményét, hogy ez volt Jürgen Klopp vizsgamunkája, az ő remekműve. Jürgen Kloppról már eddig is tudtuk, hogy kiváló képességekkel megáldott edző, nem hiába akarta őt Uli Hoeness is csapatunk élére, de az igazi áttörést ez a szezon jelentette számára.
Persze mindez több, mint egy szezonos munka. A BVB idei sikereinek gyökere éppen, hogy abban leledzik, hogy Jürgen Klopp érkezése óta folyamatosan alakult, szépült, tökéletesedett a csapat arculata, a csapat játékstílusa, s persze fokozatosan épültek be a gépezetbe az idei bajnoki cím kovácsai.
Hiszen nem volt újdonság példának okáért a Subotic-Hummels páros, akiket Klopp még zöldfülűként dobott be a mélyvízbe, s az azóta eltelt három szezonban folyamatosan működőképes párost alkottak, s csak úgy mellékesen erre a szezonra - talán vitán felül - a Liga legjobb belső védő párosává léptek elő.
Ugyancsak nem volt meglepő Mario Götze, Nuri Sahin, Marcell Schmelzer, Lucas Barrios avagy éppen Kevin Grosskreutz idei szereplése. Götze, a 2009-es U17-es Európa-bajnok német válogatott karmestere már tavaly is sokszor lehetőséget kapott, s már tavaly is rendre meg tudta villantani kiemelkedő tehetségét. Az pedig, hogy idén alapemberre léphetett elő, természetesen egy olyan edzői zsenialitást is mutat, mint amit Louis van Gaal avagy Jogi Löw mutatott Thomas Müller esetében.
De természetesen a kiváló játékosok önmagukban mit sem érnek, ezt mi, a Bayern München szurkolói pontosan tudjuk. Mindez – a német futball megszállottjaként igazán üdvözlendő – csak megfelelő csapatszellemmel és játékrendszerrel futtatható a legmagasabb szintekre. Jogi Löw és a Nationalelf játékrendszerével kapcsolatban számtalanszor elmondjuk, hogy azért is oly’ nagyszerű, mert ha kivesszük belőle a legerősebb láncszemet, akkor is működőképes.
Nincs ez másképp a BVB idei játékával sem. Jürgen Klopp és stábja olyan játékrendszert alkotott, ami egy csöppnyi szerencsével kiegészülve bármely bajnoki meccsen képes mattolni az ellenfelet. És éppen itt jön ki az, amiben személy szerint én magam is a Dortmund esetleges tavaszi összeomlásának lehetőségét láttam, s amiben én magam igencsak nagyot tévedtem: ha a BVB keretére pillantunk, akkor elsőre azt látjuk, hogy vannak a szó szoros értelmében kiemelkedő játékosaik, akikből egy bajnoki címre esélyes csapatot reálisan össze lehet állítani. Viszont a kiemelkedő játékosok mellé nem feltétlenül kapcsolódnak olyan játékosok a padon, akik minőségben pótolni tudnák őket. NOS! A tavasz azt igazolta, hogy volt olyan jó a játékrendszer, hogy elbírja ezt is.
Igazságos a Bundesliga végeredménye. Nem a legértékesebb csapatnak kell a legjobbnak lennie, hanem amelyik a legtöbbet tudja megmutatni a keretéből, s amely a legjobban akar a legjobb lenni. Nem kérdés, hogy a Bayern München bír a Bundesliga legértékesebb keretével, mely egyértelműen a legnagyobb potenciállal bír – még úgyis, hogy több ponton elégedetlenek vagyunk azzal, s talán még úgyis, ha Arjen Robbent mondjuk nem számolom. Ahogyan tavaly a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében nem lett volna igazságos, ha a Manchester United 20 % futballal és 80 % alibivel továbbjutott volna a maximális erővel küzdő csapatunk ellen, úgy itt is az a csapat érdemelte meg, amelyik egész évben küzdött, hajtott, akart. S tovább emeli mindezt, hogy mindez tökéletesen egybe is vág a német futball évszázados mítoszával.
Hogy volt-e olyan pont, ahol mindez a felépítmény összeomolhatott volna? Igen, természetesen volt. Ha visszaemlékszünk, akkor az őszi BVB – FCB szuperrangadó első félidejében szinte semmit sem láthattunk abból, amit fentebb összefoglaltam. Jürgen Klopp és csapata olyan volt, mint egy összerezzent falevél, mi magunk pedig lehengerlően játszottunk. De nem is a 2010/11-es Bayern München lett volna, ha mindezt ki tudta volna használni.
Azt pedig sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha a Bayern München a győzelmi sorozat megkezdésének egyre hangosabb szajkózása helyett szépen csöndben ténylegesen is elkezdte volna gyűjtögetni a pontokat. Egy biztos: míg a csapatvezetőink és játékosain a télen és koratavasszal mást sem tettek, mint a médiában fogadkoztak, a BVB tavasszal folytatta a futballozást, közte Münchenben is, ahol már azt a játékot vállalta Jürgen Klopp, amit egész évben játszott, s sajnos milyen jól döntött. A Borussia Dortmund Münchenben a szezon legjobb játékát mutatva alázta meg babérkoszorús sztárjainkat. Mats Hummels győztes gólja pedig az év egyik, ha nem legkeserűbb pillanata volt számunkra.
Nem tudni, mit hoz majd a jövő. Nem tudni, hogy egyrészt hosszabb távon mennyire tartható ez a kiváló és élvezethető foci, illetőleg annak eredményessége, másrészt a jelenlegi keretből mennyien maradnak a következő szezonra. Olyanok, mint Mats Hummels már hitet tettek a BVB mellett, Nuri Sahin már bejelentette távozását. Én személy szerint nem gondolom, hogy ez egy a Dortmund egy olyan lufi lenne, mint a 2007-es Stuttgart avagy a 2009-es Wolfsburg. Ettől függetlenül a Napnál is világosabb, hogy benne van, hogy a következő szezonban nemhogy nem lesznek bajnokok, de még a Bajnokok Ligája helyezés közelébe se kerülnek, hogy negyedik kalaposként a sikeres BL-szereplés esélyeiről ne is beszéljek.
Azonban ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a Bundesliga 2010/11-es szezonjának bajnoka a Borussia Dortmund, mely egész szezonos teljesítménye alapján a mai napon kétséget kizáróan megérdemelten veszi át a Salátástálat.
Gratulálunk!
