Második taggyűlését tartotta július 29-én pénteken az FC Bayern Hungary Fanklub. Az FCB Allstars hazánkba látogatása miatt a helyszín szinte eleve adott volt: Győr.
Hárman (Ladányi Zsolti, Kardos Roland – Joy és jómagam) már csütörtökön elutaztunk Győrbe. Sikerült megtudnunk, melyik hotelben szállnak meg a bayernesek. Mi is ugyanabban az épületben foglaltunk szállást: a hotelhez egy modern, minden igényt kielégítő kollégiumi részleg is csatlakozik.
Sajnos a játékosok csütörtökön még nem aludtak Győrben. Így mi hárman nyakunkba vettük a várost és tartottunk egy sörözős-éneklős estét. Az ilyesfajta összejövetelekhez képest szokatlanul egészen szolid időben visszatértünk a szállásunkra.
Hiszen pénteken 11 órától már a fanklub találkozó következett. Egy a győri stadiontól nem messze lévő (nagyon) kisvendéglőben gyűltünk össze. Nagyjából 30-an voltunk. Az új tagok belépését és a hivatalos dolgokat követően mindenki bemutatkozott, mondott magáról pár szót, majd közösen megebédeltünk.
A koradélután az egyre csak szaporodó söröskorsók társaságában és könnyed csevejjel telt. Persze mindenki tudta hol a határ. Mindig „már csak egy sört” tervezett magának, hiszen Zsolti szavaival élve „15 percen belül indulunk.” Ez két óra leforgása alatt kb. 4-5 alkalommal hangzott el.
Négy óra környékén érkeztünk meg az ETO-parkhoz. A szokásos kellékek beszerzését követően elfoglaltuk a helyünket. Épp a médiaválogatott játszott, melynek egyik szurkolótársunk, Sevin is tagja volt, aki egyébként sajtósként a játékoskijárónál nézte végig a mi összecsapásunkat. Innen is üzenem neki, hogy irigyek vagyunk…
17 órától jött a mi meccsünk. Erőteljesen redukálódott kerettel érkeztek az urak, legalább 5-6 igazi világsztárral többre számítottunk. Azért szerintem így is talált magának mindenki olyan játékost, akit korábban bálványozott. A mérkőzés lezajlott, volt amilyen volt. Komolyan vettek az urak minden egyes szituációt, de hát végülis ez a Bayern München.
A meccset követően többen elindultak haza, a társaság fele azért megmaradt. Háááát, fogalmazzunk úgy, hogy viszonylag kicsi volt az érdeklődésünk a magyar bajnoki meccs iránt. Poharazgattunk, beszélgettünk a nagybetűs élettől elkezdve a Titanig. Nekem közben sikerült elkapnom egy aláírásra Carsten Jancker Fussballgottot is.
Közben mi visszatértünk a szállásunkra, ahova már közben elvileg megérkeztek a játékosok is. Végül Joy-jal ketten lementünk a hotel recepciójához/bárjához, ahol hirtelen három világbajnokba és egy Európa-bajnokba ütköztünk. Thomas Helmer, Hansi Pflügler, Raimond Aumann, Harald Cerny éppen kedélyesen borozgattak, Stefan Reuter pedig már készülőben volt elfelé. Kaptunk az alkalmon, Stefan Reuterrel fotózkodtunk, majd leültünk egy kis búzasörre. Ebből a kicsiből több lett, s persze nem talponálló árakat számoltak fel, de megérte.
Nem akartuk zavarni a társaságot, megvártuk, amíg Helmer befejezte az iddogálást, majd akkor támadtuk le egy-egy fotóért. (vargabetű: közben megjött Dobrády Ákos, a TNT emberkéje, csak a poén kedvéért vele is fotózkodtunk.)
Visszaültünk, de a bayernes társaságból egy őszülő úriember, aki egész addig figyelgetett minket, odahívott minket hozzájuk. Elsősorban a fanklub ingem és maga a fanklub érdekelte. Azt mondta, hogy ő a legnagyobb bayernes fanklub elnöke, sajnos szégyen szemre nem tudjuk, ki ő, reméljük lesz, aki megokosít minket.
Próbáltuk vele és Hansi Pflüglerrel beszédbe elegyedni, Pflügernek a telefonomon még a weboldalunkat is megmutattam. Eléggé szalonspicces volt már a világbajnok védő. Tán még sokáig ellehettünk volna velük, azonban a magyar segítőjüknek nem tetszhetett, hogy az idézőjeles „plebs” odafurakszik közéjük, tudomásunkra is adta, hogy most már, ha mindent megcsináltunk, amit akartunk, akkor szépen el is távozhatunk. Visszaültünk, amikor azonban Pflüglerék is nyugovóra tértek, Pflügler még megejtett velünk egy bajtársias kézfogást. Nagyon laza volt végig.
Szépen lassan kiürült a bár, mi még vártunk, hátha közben visszajönnek a többiek is a night clubból. (minden bizonnyal az árakat ott nem ránk szabták, így nem is próbáltunk odamenni) Aztán tényleg érkeztek vissza játékosok, de velük már „találkoztunk.” Végül aztán mi is feladtuk, s nyugovóra tértünk. Állítólag egyébként Paul Breitner volt a legszolidabb: este ő már nem ment sehova, fenn aludt, reggel pedig ő érkezett le elsőként a reggelihez.
KÉPEK, VIDEÓK:
Többen is csináltunk képeket. A Fanklub topikjában kellene megbeszélni, miként osztjuk meg egymással őket.
FANKLUB, BELÉPÉS
Aki pedig még nem tag, de kedvet kapott ahhoz, hogy belépjen: ITT tájékozódhat.
