Sorozatunk következő részében a német válogatott futball elmúlt években végbemenő forradalmi változásaival, illetőleg az ezt megalapozó permanens fiatalodással foglalkozunk.
Talán nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a német válogatott jelenkori szárnyalásában jelentős szerepet játszott egy Sergio Conceicao nevű portugál labdarúgó. 2000. június 20-án este Rotterdamban ő volt az, aki mesterhármasával gyakorlatilag megalázta az Európa-bajnoki címvédő Németországot.
Amekkora csalódást okozott a 2000-es EB-bukta az előző évtized sikerei után, legalább akkora fejlődést produkált a német futball az azóta eltelt 11 év alatt. Azzal a különbséggel, hogy ez a fejlődés még mindig nem tekinthető lezártnak. Sőt…
Újfajta szemlélet
Ennek a forradalmi fejlődésnek számos okát lehet megnevezni. Semmiképpen nem elhanyagolhatók a német emberekkel kapcsolatos frázisok, így a céltudatosság, a precizitás, a megalkuvás nélküliség, hiszen tervezni bármit lehet, de azt végre is kell hajtani.
Sportszakmailag a legfontosabb ok nyilvánvalóan az utánpótlásképzés más szintre emelése. Soha nem látott számú magasan képzett fiatal tehetség kerül ki a német csapatok akadémiáiról. S míg maga a Bundesliga egy kicsit vízfejű a Bayern München belföldi sikeressége miatt, addig az utánpótlásban nem egy-egy fellegvárról beszélünk, minden csapatnak megvannak a maga óriási tehetségei. A német csapatok pedig előszeretettel építenek ezekre a fiatalokra, akik aztán sok esetben húzóemberekké is válnak. Érdemes belegondolni, hogy a 21 éves Toni Kroos már az ötödik, a 18 éves Mario Götze a harmadik profi idényét kezdte meg. A gelsenkircheni Julian Draxler pedig 17 évesen lett alapember. S természetesen ezek csak kiragadott példák.
A válogatott felé vezető úton két dolog emelendő ki a fiatalokkal kapcsolatban. Egyrészt ők 18-20 évesen nem pusztán azért szerepelnek ezekben a klubokban, mert ők a jövő emberei, s hosszútávon kifizetődő a játékuk, hanem azért, mert már ebben a korban is képesek hozni az elvárt szintet: Marco Reus már ilyen fiatalon is képes húzni magával a Mönchengladbachot, ahogyan Manuel Neuer is már első idényében tudott olyan összteljesítményt nyújtani, ami végül majdnem bajnoki címet eredményezett csapatának.
Kapitányi hajlandóság
S persze a legfontosabb feltétel: a DFB illetőleg a szövetségi kapitányi stábok hasonló felismerése. A permanens fiatalodást bár Jogi Löw emelte a legmagasabb szintre, de előtte már Jürgen Klinsmann, s csírájában Rudi Völler is magalapozták. Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger és Lukas Podolski már a 2004-es EB-n is ott voltak, két évvel később pedig a német válogatott alapembereivé váltak.
Az igazi fiatalodás azonban a 2008-as EB-t követően gyorsult be. Erre az időre tehető az újfajta német utánpótlásképzés gyümölcsének beérése is: Németország U17-es, U19-es és U21-es Európa-bajnoki címet is tudott szerezni, voltak olyan hetek, amikor Németország egyszerre volt mindhárom cím védője.
Az U21-es Európa-bajnok csapatból mostanra 11-en felnőtt válogatottak, Tobias Sippel pedig volt már kerettag, az U19-es csapatból Stefan Reinartz és Sven Bender már válogatott, Lars Bender és Ron-Robert Zieler pedig kedden mutatkozhatnak be. Az U17-es csapatból Mario Götzét a szurkolók fele alighanem akár a kezdőbe is betenné.
Folyamatosan alakuló csapat
De nem Mario Götze az egyetlen, aki fokozatosan egyre közelebb kerül a kezdőhöz. Az előző világbajnokságon szereplőkhöz képest Mats Hummels, Benedikt Höwedes, Christian Träsch (2010-ben megsérült), Marcel Schmelzer és persze André Schürrle is úgy kezdte meg a szezont, hogy amennyiben sikerül a tehetségét folyamatosan megmutatni, akkor a következő EB-n akár már kezdőként szerepelhet a német válogatottban. Továbbá, ha nem is az EB előtt, de a következő években olyanok is kopogtatni fognak a válogatott ajtaján, mint Emre Can, Samed Yesil vagy Julian Draxler.
A sikerességhez pedig nem csak a megfelelő kvalitásokkal bíró játékosok, hanem a hozzájuk illő játékrendszer is szükségeltetik: Jogi Löw úgy fest, megtalálta ezt. Ez a játékrendszer pedig az eredményesség mellett szemet gyönyörködtető is, s továbbra sem hagyja figyelmen kívül a német futball hagyományait: az egyénenként is fantasztikusan képzett játékosok igazi CSAPATOT alkotnak.
S persze ami gyönyörű ebben a folyamatosan bővülő „kínálatban”: itt nem arról van szó, hogy van EGY kiemelkedő generáció, amely majd egyszer kifut, hanem folyamatos a fejlődés. Ennek egy kiváló példáját jelentheti Manuel Neuer, aki minden kétséget kizáróan világklasszis teljesítményt nyújtott a világbajnokságon és a mögöttünk álló szezonban is: méltó a német kapushagyományokhoz.
Azonban még az ő esetében sem lehet kijelenteni, hogy a következő 10 évre biztos helye lenne a válogatottban. Egyfelől ugyebár van egy hasonló képességű Rene Adler, másfelől olyan nagyszerű tehetségek állnak a német csapatok kapuiban, mint Ron-Robert Zieler, Marc-André ter-Stegen, Kevin Trapp avagy Oliver Baumann. Ellenérvként egy további remek dolgot is megemlíthetünk: Manuel Neuer esetében is még mindig lehet újabb és újabb szintlépésekre számítani.
A jövő?
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, ami a német válogatott jövőjét mindenképpen nagyban befolyásolni fogja, s amelynek eldöntése szerencsére nem a mi felelősségünk: hol húzzuk meg a határt a folyamatos fiatalításban. Hogy egy konkrét - a német bulvársajtóban is sokat szerepeltett - példával akarnánk illusztrálni, ki legyen a kezdő: a válogatottban évek óta húzóember Lukas Podolski, vagy az új üstökös, André Schürrle?
