Szokásossá vált sorozatunkban ezúttal az a személy kerül a középpontba, aki nélkül az elmúlt két évben elképzelhetetlen lett volna bármiféle siker, az elmúlt egy hónapban viszont olyannyira nem látszott meg a hiánya, hogy talán már néha meg is feledkeztünk róla: Arjen Robben.
A Leverkusen elleni mérkőzés 78. percében Arjen Robben legújabb sérülését követően ismét visszatért csapatunkba. Nem is tudjuk már talán, hogy bő két év alatt hányadik alkalommal volt sérült, s tért vissza. Annyi viszont bizonyos, ahogyan eddig, most is rendkívül örültünk annak, hogy ismét a pályán láthattuk. Ez a visszatérés azonban valamelyest különbözött a többitől.
Ezúttal ugyanis „csak” a csapat egyik legjobbjaként köszöntöttünk, s nem „Megváltóként”, mint eddig. Az elmúlt két évben ugyanis a Bayern München sikeressége szinte teljes mértékben azon nyugodott, hogy Arjen Robben ott van-e a pályán, s sikerül-e megtalálnia a megfelelő ritmust. Ez alól talán csak a torinói és a Manchester United elleni hazai mérkőzések jelentettek kivételt.
Természetesen a kép másik fele pedig úgy nézett ki: ha nem volt Robben, nem volt semmiféle állandó kreativitás. Persze voltak jó meccsei a kibírhatatlan edzővel, válogatottbeli- és szexbotránnyal megáldott Riberynek, ahogyan Thomas Müller is gyakran ott termett ziccerben, hogy a hihetetlen munkabírású Ivica Olicról ne feledkezzünk meg. De azzal, hogy a csapat heteken át Robben nélkül is jó teljesítményt nyújtson, Louis van Gaal alatt nem találkoztunk…
És éppen, hogy ez az, ami talán a legnagyobb változást jelenti az előző szezonokhoz képest: a csapat úgy játszik lehengerlően magabiztosan és eredményesen, hogy ezen mérkőzések jelentős részén Arjen Robben nem is volt ott a pályán. Robben a Leverkusen előtt utoljára a Hamburg elleni kiütéses győzelem során játszott. Akárhogyan is nézzük volt közte 3 bajnoki és 1 spanyolországi BL-győzelem, s persze szombaton is akkor lépett pályára, amikor már eldőlt a mérkőzés.
A német sajtóban egy-két helyen felmerült a kérdés az elmúlt hetekben, hogy egyáltalán szükség van-e Robbenre ennek a Bayernnek. Végülis el lehet gondolkodni a kérdésen. Azonban véleményem szerint Robben már a Leverkusen elleni csodás góljával erőteljes választ adott: igen, szükség van rá.
Egyfelől triviálisan nézve Arjen Robben az Arjen Robben. Az elmúlt két évben alig-alig láthattunk tőle önmagához képest akárcsak „középszerű” teljesítményt is. Továbbra is arról a játékosról beszélünk, aki ha egészséges, akkor minden bizonnyal a világ öt legjobb játékosa között tarthatjuk számon, s aki képes akár egymaga is a vállára venni a csapatot, ha úgy hozza a szükség. Márpedig ne legyenek kételyeink, ezek a szeptemberi mézeshetek sem tartanak sajnos örökké.
Másfelől Robben visszatérte azt sem jelentheti, hogy a két kiemelkedő fiatal tehetségünk, Müller és Kroos közül valaki kimarad, s ezáltal lemarad. Heynckes rotációs rendszerével is megtámogatva biztosított, hogy mindketten elegendő játéklehetőséghez jussanak.
S persze azt a hadrendbeli fegyvertényt sem lehet kizárni, ha Ribery és Robben is a pályán van, akkor az ellenfelek védőinek (és középpályásainak) nem csupán kettőzött, hanem legalább háromszoros erővel kell küzdenie. E két szuperszélső a gyors Rafinhával és Lahmmal megtámogatva képes annyi embert lefogni, hogy akaratlanul is lyukak keletkezhetnek a 16-os kerületének más részein. Ez pedig a Schweini, Kroos/Müller, Gomez sornak mindenképpen jó hírt jelent. Ahogyan a csapatnak is…
