Egy vereség kisiklás, kettő már tendencia. Mi változott, miért esett szét a csapat játéka? Van visszaút, vagy a szárnyalás csak egy rövid periódus volt? Sorozatunk eheti részében a Bayern hullámvölgyével foglalkozunk.
Két hét szünetet követően a Bayern hazai pályán fogadta a címvédő Dortmundot, és szenvedett végül csalódást keltő vereséget. A hétközi BL-továbbjutás azonban feledtette valamelyest a keserűséget és a baljósló jeleket, hogy aztán Mainzban elemi erővel csapódjunk ismét a földre. Két vereség a bajnokságban egymás után – öt pont előnyből egy pont hátrány. Mi történt?
A válasz sok hasonló helyzetben nem lenne egyértelmű, most azonban nem kell sokat gondolkoznunk, hogy rájöjjünk: Bastian Schweinsteiger nélkül nem megy. Önmagában a tények is ezt mutatják, hiszen a Napoli elleni mérkőzésen az ő sérülését követően jöttek fel az olaszok, az Augsburg ellen is kis híján kiengedte a csapat a vezetést a kezéből, majd a Dortmundtól és a Mainztól is vereséget szenvedett. A Villarrealt ugyan magabiztosan sikerült legyőzni, de a spanyolok több kulcsjátékosukat is nélkülözték, ráadásul idén egyébként is elég gyengén muzsikálnak.
De a szikár tények mellett a játékban bekövetkező változások is önmagukért beszélnek. A szeptemberi és októberi szárnyalás során Neuernek gyakorlatilag védenivalója sem akadt, a támadójáték pedig az esetek túlnyomó többségében lehengerlő volt. Az ellenfelek csak futottak a labda után, megszerezni alig-alig tudták azt, a letámadás gyors és hatékony volt, a pályán hétről hétre macska-egér játék zajlott – ilyen jó és magabiztos Bayernt már régen láthattunk.
Tudtuk, hogy ennek a rendszernek az egyik fontos kulcsa Schweinsteiger, de azt talán csak Heynckes sejtette, hogy a legfontosabb. Nélküle ugyanis – ahogy az elmúlt meccsek mutatják – nincsen meg a kapcsolat védelem és támadósor között, ennél fogva a középpályás letámadás nem működik, és a gyors, lendületes támadásokra sincsen esély. Márpedig ez utóbbi nélkül a Bayern másik erőssége, a széljáték is halott, hiszen Ribéry és Robben akkor tud csak veszélyesen játszani, ha lendületből vezethetik a védelmekre a labdát – jelenleg mire nagy nehezen eljut hozzájuk a játékszer, már három-négy védő is körülveszi őket, melynek egyenes következménye a labdavesztés vagy a hátra passz, és csak ritkább esetben egy egyéni villanás. A bajor védelem pedig nagyságrendekkel több feladattal értelemszerűen már nem tud úgy megbirkózni, mint korábban.
A probléma az, hogy jelenleg nincs a keretben senki, aki pótolhatná Schweinsteigert. Luiz Gustavo és Tymoshchuk sokkal védekezőbb felfogásúak, Kroos és Alaba pedig súlytalan ebben a pozícióban, a legritkább esetekben tudják csak előrefele osztogatni a labdákat. Egy picivel is agresszívabb ellenfél esetén marad a saját játéktéren adogatás, ahogyan a Mainz ellen is láthattuk – vagy éppen az előző szezonban.
Persze temetni még nem kell a Bayernt. Egyrészt Schweinsteiger csak ideiglenesen nem áll rendelkezésre, a hírek szerint december közepén már akár játszhat is, de azon sem lepődnék meg, ha a körülmények miatt még korábban térne vissza. Másrészt a korábbi ötpontos vezetésnek meg volt azon előnye, hogy így most még csak egy egység a hátrány, ráadásul a következő fordulóban a Mönchengladbach és a Dortmund egymással játszik. A Bayern ellenfele, a Werder pedig kevésbé alkalmas arra az alapvetően biztonsági játékra, ami most eredményes lehetne a rekordbajnok ellen.
A címben feltett kérdésre a válasz tehát egyszerű és rövid: igen, egy kulcscsont.
