Sorozatunk eheti részében a szokásosnál is szubjektívebb írást olvashattok, ezért szeretnénk, ha Ti is kifejtenétek a véleményeteket a témával kapcsolatban. Tovább után Heynckes és a csapat viszonyáról lesz röviden szó.
A Stuttgart elleni meccs közben fogalmazódott meg bennem az, amit itt most le fogok írni. Mint ismeretes, az előny megszerzése után borzasztó mód visszavett a tempóból a csapat, és az emberhátrányban lévő Stuttgart a mérkőzés végére már nagyon közel került az egyenlítéshez, ami kisebb katasztrófával ért volna fel ebben a helyzetben a Bayernnek.
Amikor a támadásépítés már semennyire sem akaródzik, hátul pedig egyre-másra jönnek a labdavesztések, a mezei szurkoló joggal várhatja a kispadon ülő edzőtől, hogy kötelességének eleget téve valamit megpróbáljon változtatni a játék képén például azzal, hogy új embereket küld a pályára.
Heynckes erre a vezető gól után mintegy 23 perccel szánta rá magát, változtatásai pedig finoman szólva sem javítottak a Bayern játékán. Mit csinált ugyanis? Két lépcsőben lehozta szinte az összes támadót (Ribéry, Robben, Müller), helyükre pedig Boatenget, Gustavot és Alabát állította. Azaz arra a helyzetre, hogy a csapat már nem volt hajlandó támadni, hanem érthetetlen módon teljesen beállt védekezni, Henyckes még rátett egy lapáttal azzal a húzással, hogy a támadásépítés minimális esélyét is elvéve lehozta az összes ezért felelős játékost, helyükre pedig Alaba kivételével védekező játékosokat állított be.
A kialakult 5-4-1-es felállásban a védekezésért írd és mond hét játékos felelt, a maradék három pedig teljesen súlytalan maradt – azaz a pályán látható stuttgarti fölényt sikerült bebiztosítani a felállás átalakításával, abban bízva, hogy a több védő jobb védekezést is jelent, mintha Heynckes nem lenne tisztában azzal, hogy a kettő között – főleg a Bayern esetében – nincs egyenes összefüggés.
Összefoglalva: Henyckes ahelyett, hogy megpróbált volna pozitív irányba változtatni a passzivitásba merülő csapat játékán, a játékosokhoz igazodott, és még rá is erősített erre a kilátástalan produkcióra.
Nem irányított, hanem idomult. Ez pedig máskor végzetes is lehet.
