Calle Del’Haye pályafutása során megfordult a legendás 70’-es évekbeli Mönchengladbachban, majd a Bayern München is szép éveket töltött el. 1980 Európa-bajnoki az Abendzeitungnak nyilatkozott.
Vasárnap Bayern – Gladbach, kinek szurkol?
Calle Del’Haye: „Óh, teljesen semleges vagyok. Mindkét csapatnál szép időt töltöttem.”
Semmi szűkebb kötöttség?
Calle Del’Haye: „Elmondhatom Önnek: a lányom a Gladbachnak, a feleségem a Bayernnek, a fiam az Aachennek szurkol, én pedig pontosan közöttük állok. De szurkolni? Aki 15-20 évig hivatásszerűen csinálja ezt, már nem lesz szurkoló.”
Fontos még a futball?
Calle Del’Haye: „Futballoktató vagyok, követem az eseményeket. Látogatok meccseket, legutóbb az előző szezonban a Bayern-Gladbachot. Ekkor tette le a fiam a fizikai doktori vizsgáját Garchingban. Most Amerikába megy, egy kínai hölgyet vett el feleségül. Vannak jó barátaim Münchenben, újra és újra itt vagyok, gyakran teszek egy kitérőt a stadionhoz, elsőosztályúan elkényeztet a Bayern.”
Kivel tart még kapcsolatot?
Calle Del’Haye: „Mindegy, kivel beszélek, kivel találkozom. Mindenki nyitott, barátságos, érdekes.”
Járt már újra a Säbener Strassén?
Calle Del’Haye: „Két évvel ezelőtt. Néhány dolog megváltozott. De végülis a pályán zajlanak most is az edzések. A különbség, hogy korábban 500-an, most 5000-en jönnek ki az edzésre.”
Hogyan élte meg a két csapat 70-es, 80-as évekbeli párharcait?
Calle Del’Haye: „Különleges meccsek voltak, tiszta sor. Két egyenrangú csapat. De a különbség az volt, Madridban, Milánóban illetve Münchenben avagy Gladbachban, Santanderben illetőleg olasz tartományokban hozod-e a szintet. Ez így volt velem is: gyakran ugyanolyan jó volt a teljesítmény, mégis mások voltak, máshogy mérték.”
Akkoriban ide-oda vándorolt a Salátástál a két csapat között. Mikor és miért vált behozhatatlanná a Bayern?
Calle Del’Haye: „Ez a 80-as évek közepe volt, amikor a Bayern egy-két döntését bátrabban hozta meg, a Gladbach pedig elővigyázatosabb volt, s olyan játékosokat adott el, akiket megtarthatott volna.”
Most ismét Jupp Henyckes a Bayern edzője.
Calle Del’Haye: „Négy évig játszottam együtt vele, egy évig volt a másod-, egy évig pedig a vezetőedzőm, Teneriffében pedig vendégeskedtem nála.”
Heynckes 66 éves, mégis még mindig nagyon sok energiája van. Bámulatba ejtő, nemde?
Calle Del’Haye: „Nem gondolom, egyszerűen örömet okoz neki. Talán olyan szakaszba került, ahol már nem tud stressz nélkül élni. Ha valaki visszavonul, és nyugalomba vonul, akkor az akár stresszesebb is lehet.”
Jól tudott elszakadni a futballtól?
Calle Del’Haye: „Ez rossz szó. Én mindig úgy éltem, hogy tudtam, a 30-as éveim közepén vége lesz.”
Mit csinált azóta?
Calle Del’Haye: „15 évig egy sportutazásokkal foglalkozó vállalkozásban vettem részt, amely Costa Braván tartott fenn egy futballiskolát gyerekek számára. Aztán edzői képzéseken vettem részt a DFB-nél. Ezt még mindig csinálom. Járok továbbképzésekre, meghosszabbítom a licenszeimet. Nyitott vagyok mindenki felé. Egyébként az ingatlanjaimmal foglalkozom. Higgye el, elég dolgom van. De nem akarok nyavajogni. A feleségem tanár, a gyerekeim 28 és 29 évesek, a fiam fizikus, a lányom orvos. Minden príma.”
Össze tudná hasonlítani magát a Robben-Ribery párossal?
Calle Del’Haye: „Igen is meg nem is. Alapvetően a támadójátékosok manapság jobbak. Ez a szabálymódosításokon is múlik. Az egyvonal már nem les. Már nem lehet hátulról csúszni. Sárga-piros jár egy helyzetet megakadályozó szabálytalanságért. Az én időmben az ellenfeleim három szabálytalanság után sem kaptak sárgát. Az utóbbi 10 évben sokat tettek azért, hogy látványosabbá tegyék a játékot a gyors játékosokkal. Ugyanakkor Robben veszélyesebb is a kapura, mint én.”
Játszik még manapság?
Calle Del’Haye: „Egyszer egy évben, a mi utcai fesztiválunkon. Szülők a gyerekek ellen – már 25 éve.”
