Uli Hoeness, a Bayern München elnöke 2012. január 5-én ünnepli 60. születésnapját. Ennek apropóján a klub hivatalos oldala egy háromrészes interjút készített vele, melynek ezúttal a harmadik részét olvashatjátok.
fcbayern.de: Uli Hoeness, rendben van az, ha úgy írjuk Önt le, mint egy úriembert a hatvanas éveiben?
Uli Hoeness: „Semmi problémám nincsen ezzel. Ebben az esetben tényleg nem tudok semmit sem tenni, hiszen az útlevelemben az áll: született 1952. január 5-én. Ezen nem változtathatok.”
Sokan inkább nyugdíjba mennek 60 évesen. Ön mit gondol erről?
Uli Hoeness: „Azt gondolom, hogy én sok mindenben különbözök másoktól. Megpróbálom úgy folytatni az életemet, ahogy eddig is tettem. Nem érzem úgy, hogy mától új ember lettem. Egyébként az életem annyiban megváltozott a közelmúltban, hogy már nem vagyok aktív tagja a menedzsmentnek. De ami biztos, hogy a belátható jövőben nem leszek teljesen inaktív. Nem akarok a verandán ücsörögni, nézni, ahogy felkel, aztán lemegy a nap, a kettő közötti időt pedig golfozással tölteni. Nagyon aktív hatvanéves akarok lenni.”
Ez a receptje az idős korra?
Uli Hoeness: „Azt hiszem, hogy nagyon fontos aktívnak maradni. Sok embert ismerek, akik kiváló menedzserek voltak. Reggel héttől este kilencig dolgoztak – aztán hirtelen már csak a kis kertjüket gondozták, kutyát sétáltattak, vettek egy nyaralót és ugyanott töltötték az idejüket. Öt év múlva látod őket és azt kérdezed: még csak 65 évesek? Ezzel szemben, amikor találkoztam a 75 éves Helmut Markworttal, aki két évvel ezelőtt még mindig teljes munkaidőben dolgozott, és rengeteg tennivalója volt, azt gondoltam magamban: ez több, mint amit el tudok képzelni.”
A felesége nem akarta volna többet látni önt azután, hogy kilépett a Bayern igazgatótanácsából?
Uli Hoeness: „A feleségem nem gondolta azt, hogy más lesz. Másrészt ő is érdekelt az én jóllétemben. Talán eljön majd azaz idő is, amikor már az ő elképzelései alapján fogom élni az életemet.”
Volt idő, amikor gondolt arra, hogy élete nagyobbik részén már túl van?
Uli Hoeness: „Csak akkor van ilyen érzésem, amikor valaki, akit ismerek, súlyos betegségben szenved, vagy meghal. Természetesen ez most már gyakrabban előfordul a környezetemben, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. De ezt fel kell dolgozni. Az élet már csak ilyen.”
Gyakran gondol a halálra?
Uli Hoeness: „Nem riadok vissza az ilyen dolgoktól. De nem is vesztegetem az időmet ilyenre. Annyi minden van még előttem, amit meg akarok csinálni. Beethoven Befejezetlen szimfóniája nem része a repertoáromnak.”
A repülőgép-balesete következtében tudatában van annak, milyen gyorsan vége lehet?
Uli Hoeness: „Ha meg kell történnie, inkább legyek túl rajta gyorsan, mint tíz év alatt.”
Van egy nagy cél még Ön előtt, amit mindenképpen el akar érni?
Uli Hoeness: „Nyilvánvaló, hogy nem ülhetek csak úgy itt, mindössze fenntartva a jelenlegi helyzetet. Néhány alapvető célt már elértünk. A klub pénzügyileg stabil, úgy működik mint egy részvénytársaság, két kitűnő partnerrel az Adidas és az Audi személyében. A Säbener Strasse ma már egy parkban áll, a kosarasoknak ott van az Audi Dome, a focistáknak pedig az Allianz Aréna. Ha öt-hat, esetleg nyolc év múlva teljesen kifizetjük, félelmetes lesz a csapat. A klubról kialakított kép pedig jobb mint valaha. Ha a Henkelnek az egyik topmenedzsere azt mondja egy interjúban, hogy <<megkértem az embereimet, gondolkodjanak azon, mit tanulhatunk a Bayerntől>>, az nem kis dolog.”
De van még valami, amit kíván?
Uli Hoeness: „Az életem soha rosszabb ne legyen, mint most. Ez talán kicsit unalmasnak hangzik, de ezt kívánom. Nem akarok a Hawaii vagy a Maldív szigetekre menni. Ülni a Tegernsee partján vagy az angol kertben pontosan mutatja, milyen jó az élet. Itt Németországban fogadalmi gyertyákat kellene mindennap gyújtanunk. Csak nézze meg Spanyolországot, Angliát vagy az Egyesült Államokat. Mindenhol rengeteg a probléma, ehhez képest Németország egy áldott sarka a Földnek. Ennek megőrzése a mi feladatunk.”
Ül a teraszon, nézi a Tegernsee vizét, és azt mondja: wow, az élet szép?
Uli Hoeness: „Igen.”
Mindig ez volt a helyzet?
Uli Hoeness: „Nem. Nem tudtam mindig megteremteni magamban a belső békét és a nyugalmat. Időközben tanultam meg, hogyan kell elégedettnek lenni. A 2001-es BL-győzelem után szívtam el egy szivart először az életemben. Manapság a szivarozás tökéletes elégedettséggel tud eltölteni engem.”
Mondhatjuk, hogy a hatvanéves Uli Hoeness egy elégedett ember?
Uli Hoeness: „Nagyon elégedett vagyok. Ez az egyik oka, hogy még mindig dolgozom.”
Mi a legnagyobb különbség a mostani és a 40. születésnapja között?
Uli Hoeness: „Most, betöltve a hatvanat, többé-kevésbé úgy érzem, egy fejezet végére értem. Amit érzek, hogy meg kellene most csinálni, az a Bayern bevezetése a jövőbe. Ehhez nem feltétlenül kell az élen járni, van úgy, hogy az idősebb államfő csak ellenőrzi, hogy minden jól megy-e, hogy a fiúk az élen jól teszik-e a dolgukat. Ha tanácsra van szükségük, akkor tanácsot kell adni. Ez egyfajta készenléti funkció. Jó érzés segíteni, de csak ha szükség van rá.”
Vitathatatlanul a legnagyobb feladat most a menedzsment sikeres megváltozása a klubban?
Uli Hoeness: „Kell egy éles vágás bizonyos időszakonként. Beckenbauer, Rummenigge, Müller, Maier, Hopfner és Hoeness generációja öregszik. A lényeg, hogy a vezetői struktúra biztosítva legyen a jövőben is, a következő generáció ugyanezen a szinten irányítsa a klubot. Ez egy hatalmas kihívás.”
Ezt az új generációt egykori Bayern-játékosok jelentik, mint Nerlinger vagy Tarnat.
Uli Hoeness: „Pontosan ez az, amit látni szeretnék. Integrálni a korábbi játékosokat, akik predesztinálják, hogy a Bayern nagyon erős karaktere változatlan marad. A mi szurkolóink sokkal inkább ezekkel az emberekkel azonosítják a klubot, mintha mi másokat hoznánk kívülről.”
Forrás: fcb.de
Fordította: Roy Makaay
