Az ember nem látja, de Frans Hoek rövid pórázon tartja a kapusokat az edzéseken. Egy láthatatlan pórázon. Az edzéseken ő a kapu mellett, mögött avagy abban áll. Néha belép azonban a büntetőterületre, előre megy az ötösig vagy a tizenegyespontig. 15 méternél többre azonban nem távolodik el védenceitől. Hoek mindig tartja a kontaktust, hogy mindent pontosan megfigyelhessen, s gyorsan utasításokat is tudjon adni. Ez a rövid póráz jól jön a kapusoknak is.
„Ő mindenre figyel, s mindent lát. Emiatt relatíve sokat beszél, utalásokat tesz, segít” – beszélt Thomas Kraft új edzőjéről, akit „nagyon kedves, vidám típusnak tart.” Ahogyan Jörg Buttnál is teljes az öröm az edzések első heteit követően: „Örülök, hogy személyesen is együtt tudok dolgozni vele.”
A Bayern elsőszámúja kapusa számára pályafutása végén különleges ez a találkozás: „Profi karrierem kezdetétől ismerem Frans Hoek filozófiáját. Akkoriban nagyon intenzíven figyeltem, hogyan teszi naggyá Edwin van der Saart az Ajaxban” – mesélte Butt. Ez a 90’-es évek elején volt, amikor Hoek azt a kapust edzette, aki majdan holland rekordválogatottá, s a modern kapus prototípusává vált.
A modern, holland filozófiáját adja át most az FC Bayernben is. Az 53 éves szakember alapköve az a kérdés, hogy „mit követel meg a Bayern játéka a kapustól?” Egészen pontosan elemezte ezért a Bayern München játékát. Mennyi lövés érkezik a kapus felé? Mennyi beadást kell semlegesítenie? Mennyi hátrapasszal találkozik?
Az ilyen kérdésekre adott válaszok adják meg összességében a kapusok követelményeit: „Az FC Bayern kapusának nagy szerepe van a támadásépítésben, a hátrapasszoknál a játékot kell megfordítania avagy a nyomás alól fel kell szabadítania azt.”
Ezen kívül a kapusnak egyfajta libero szerepkörben is működnie kell, ahogyan akár a 16-oson kívül is kell védekeznie: „A mi védelmünk többet játszik előrefele, mint a többieké. És sok egy az egy elleni szituációba kerülünk hátul, a kapus ezért a hátsó fedezéke is a védőknek” – részletezte Hoek. Egyidejűleg a kapusnak kell a védőket útba igazítania és szerveznie: „ezzel zártan állunk majd, ha elől labdát vesztünk, az ellenfél pedig kontrázik.”
„A kapust a tizenegyedik mezőnyjátékosként látja” – mondja Kraft edzőjéről. Butt hozzáteszi: „Az a jövő, hogy megpróbálják beépíteni a kapust is a csapat taktikájába, s nem akarják majd elkülöníteni.” Butt tudja, hogy „a Bayern kapusaként két, három avagy négy labdát kap az ember a kapujára, aminél a szokásos védésre van szükség. Ezenkívül van 10, 20 avagy 30 olyan eset, amikor lábbal kell beavatkoznod, a társadat kell segítened avagy ívelned kell.”
A követelményeket átfogó profil szerint történik mindennap az edzés: „Ő nagyon, nagyon játékcentrikusan tartja az edzéseket, s nem csupán kapura lövöldöz”- számol be Butt. Nagy szerepe van az edzéseken a labdaátvételeknek, a passzjátéknak, a helyezkedési gyakorlatoknak illetve a kapus és mezőnyjátékos közötti kommunikációnak. „Ő nem csak a kapusokat edzi, hanem sokat beszél a védőkkel is” – mondja Butt.
A legfontosabbnak természetesen a kapusokkal való beszélgetést tartja Hoek. Részletesen tudatja az ötleteit, s figyelmesen hallgatja, amikor Butt, Kraft és társaik elmondják a véleményüket. „Nem akarja ránk erőszakolni a filozófiáját, s az embernek nincs az az érzése, mintha kőbe vésett lenne ez a filozófia” – mondta Butt – „sokszor megpróbál meggyőzni minket, s dolgokat közösen kidolgozni. Ő egy nyitott, tudásvággyal teli ember, aki magát is tovább akarja fejleszteni.” A Hoek és a kapusok közti rövid pórázból mindenki csak profitálhat.
