Michael Probst kapus mindössze két Bundesliga-meccset játszott Bayern színeiben, de ez alatt három edzője volt, UEFA-Kupát és bajnoki címet nyert. Mindeközben egyszer sem kapott gólt. A 11freunde.de az egykori kapust kapta mikrofonvégre.
Michael Probst, Ön karrierje során összesen két Bundesliga-mérkőzésen lépett pályára. Manapság mint ex-Bundesliga játékos tekint magára?
Inkább mint Uefa-kupa győztes. (nevet) 1995/96-ban a kupasorozat 12 meccséből kilencszer ott voltam a keretben, de nem léptem pályára.
33 éves volt, amikor 1995-ben az első Bundesliga-meccsén pályára léphetett. Tulajdonképpen hogy került Ön a Bayernhez?
Korábban jó pár évet játszottam már a bajor amatőrligában, olyan kluboknál mint a BSC Sendling 1918 München vagy az SV Türk Gücü München. Mikor az SV Lohhofnál voltam, Wolfgang Dremmler kezei alatt is edzettem, aki egyben a Bayern megfigyelője is volt. Ő közvetített 1995-ben a Bayern Amatőr csapatába.
Ehelyett azonban Ön rögtön a profikhoz került.
Igen! Ugyanis a cserekapus, Sven Scheuer hosszan tartó sérülésel küszködött éppen, így az első naptól a keret tagja voltam. Néha elég bonyolult volt a helyzet, hiszen én közben a munkámat is végeztem, IT-vezető voltam az unterhachingi városházán.
Ezek szerint engedékeny főnöke volt?
..meg kollégáim, akik tartották a frontot helyettem. Abban az évben 15 nap szabadságom és 150 túlórám volt. Ha külföldre utazott a csapat még bonyolultabbá vált a dolog: gyakran csak röviddel az UEFA-Kupa meccsek előtt jött a telefon, hogy Sven Scheuer továbbra sem tudja vállalni a védést. Ilyenkor jött a pakolás a bőröndbe, majd bayernes zakóban irány a munka, onnan meg a reptér.
A Benfica Lissabon elleni UEFA-Kupa nyolcaddöntőben közel volt ahhoz, hogy a kapuba álljon.
Igen, Oliver Kahn combsérülést szedett össze. Bárki más lecseréltette volna magát, de ő nem, összeszorított foggal továbbra is a pályán maradt. Én meg 60 percig melegítettem feleslegesen. Kár.
Pár nappal később, december 9-én viszont már debütált a Bundesligában: a Düsseldorf ellen, idegenben. Mennyire bírta idegekkel?
Nagy volt az izgalom, persze. Végül is a Rheinstadionban 1974 óta először volt teltház. Ráadásul minden szem rám szegeződött, a nagy Oli Kahn helyettesére. Egy 33 éves amatőr kapusra, aki az előző években még a Lohnhofnban vagy a Türk Gücüben játszott.
Mivel engedte útjára Otto Rehhagel?
Egy nappal a meccs előtt odalépett hozzám. »Herr Probst«, mondta »Tudja, hogy szombaton játszani fog« Én bólintottam »Egy kérdés: Mit csinál, ha jön egy beívelés?« Válaszoltam, hogy: »Amit egyébként is. Megpróbálom megszerezni a labdát« Erre aztán röviden csak annyit reagált: »Nem, Ön a kapuban marad" Látszólag egyáltalán nem volt neki kényelmetlen az elképzelés, hogy a Bayern kapuját egy amatőr hálóőr védje.
Végül is jól végezte a dolgát. A Bayern 2:0-ra nyert. Milyenek volt a reakciók?
Nagyszerűek. Nyilatkoztam a Sat1-nek, DSF-nek, az ARD-nek. A legtöbb beszámolóban a meccs legjobbjaként aposztrofáltak. Csodás nap volt, főleg hogy után még jött a karácsonyi ünnepség.
Kapott dícséretet a sztároktól, Matthäustól, Klinsmanntól vagy Kahntól?
Egy kicsit később érkeztem a karácsonyi ünnepségre, mert el kellett hoznom a feleségem. Amikor aztán beléptem a terembe, nagy taps fogadott - csodás érzés volt. Lothar meg is jegyezte »Hol bujkáltál Te évekig?«
A szezon 34. játéknapján aztán ismét a Fortuna Düsseldorf ellen léphetett pályára, ami a második, egyben utolsó bajnokija volt. Aztán mint kiderült ez meccs lényegében érvénytelen volt.
A félidőben Olli Kahn jelezte, hogy nem tudja tovább folytatni, a válla sérült. Ekkor 0:2-es hátrányban voltunk. Augenthaler pedig rajtam kívül még 3 játékost is becserélt. Akkor ezt senki nem vette észre. Aztán lőttünk két gólt és ezzel 2:2 lett. De mivel egyik csapatnak sem számított az eredmény, a Düsseldorf nem akart fellebezni.
A szezon után kapott ajánlatokat más kluboktól?
Állítólag a Fortuna Düsseldorf érdeklődött. Ki más!? (nevet) De komolyabb tárgyalásokra nem került sor. Ha Rehhagel maradt volna az edző, akkor valószínűleg nagy eséllyel számíthattam volna szerződésajánlatra. Az új trénernél, Giovanni Trapattoninál a magam 33 évével már nem volt sok esélyem. Így 1997-ben a TuS Geretsriedhez igazoltam, végül 2003-ban az FC Miesbachban akasztottam szögre a csukát.
Mi maradt meg a Bayernes időszakából?
Sok szép emlék - és az, hogy Bundesliga-karrierem során egyetlen gólt sem kaptam.
